Related Articles
- Sokan úgy vélik, hogy az írói véna egészen korán jelentkező, elfojthatatlan belső késztetés. Ön hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
Az írás iránti szenvedélyem valóban egészen a gyermekkoromig nyúlik vissza, és ha jobban belegondolok, már az iskolapadban ülve is folyamatosan történeteket gyártottam. Nem a klasszikus értelemben vett mesékkel kezdtem, hanem a közvetlen környezetemből merítettem ihletet. A füzetek lapjaira vetett sorok jelentették számomra a menedéket és játszóteret.
- Kik voltak ezeknek a legelső, gyermekkori szárnypróbálgatásoknak a főhősei?
Az osztálytársaimat tettem meg a különböző elbeszélések főszereplőivé, ami akkoriban persze hatalmas kaland volt. Rendkívül izgalmasnak találtam látni, hogyan kelnek életre a papíron azok az emberek, akikkel nap mint nap találkoztam, még ha ezek a korai történetek akkoriban csak a baráti kör szórakoztatását szolgálták is. Ez a korai időszak megtanított arra, hogy észrevegyem a mindennapok apró rezdüléseit. Így értettem meg, hogy a legunalmasabbnak tűnő helyzetekben is ott lapul egy kibontható narratíva.
- A tanulmányai során azonban tett néhány kitérőt, hiszen az idegenforgalom és a jog világa felé indult el. Miért választotta ezeket a területeket?
Az iskolai évek után a racionális döntések időszaka következett, amikor az ember megpróbál biztos alapot teremteni a jövőjének. Az idegenforgalom pezsgő, embereket és kultúrákat összekötő világa nagyon vonzó volt a számomra, a jogi egyetem pedig a maga intellektuális kihívásaival teljesen új szintet képviselt. Úgy éreztem, ezek a szakmák segítenek megérteni a világ működését, még ha látszólag távol is estek az irodalomtól.
- Hogyan egyeztethető össze ez a racionális, szabályozott háttér a kreatív írással?
Bár az idegenforgalom és a jogi egyetem szigorú világa távolinak tűnik az irodalomtól, a valóságban mindkét terület rengeteget adott hozzá az írói látásmódomhoz. Az idegenforgalmi tanulmányaim során közelebb kerültem a különböző emberi karakterekhez és az empátiához, ami elengedhetetlen a hiteles szereplők megalkotásához. A jog pedig megtanított a fegyelmezett, tűpontos logikai gondolkodásra, amely nélkül képtelenség lenne felépíteni egy bonyolult, több szálon futó regényt.
- Végül mégsem a jogi pályán maradt, hanem online szövegíróként kötelezte el magát. Hogyan talált rá erre a szakmára?
A belső iránytűm és a szavak iránti szeretetem végül visszaterelt a betűkhöz, és az online szövegírásban találtam meg azt a területet, ahol a kreativitás és a munka találkozhatott. Online szövegíróként a mindennapjaim részévé vált a precíz, lényegre törő és hatásos fogalmazás. Ez a hivatás kiváló technikai alapot biztosított ahhoz, hogy a fikciós történetek terén is szintet léphessek, és megtanuljam formába önteni a gondolataimat.
- Mindig is nagy vágya volt, hogy a saját könyvét a kezében tarthassa. Milyen érzés volt, amikor ez az álom végre valósággá vált?
A digitális világban, ahol online szövegíróként naponta ezernyi karaktert vetek a képernyőre, a fizikai könyv fogalma számomra egyfajta szent grállá vált. Az az érzés, amikor a monitoron villogó kurzort és a virtuális dokumentumokat végre felváltja a nyomtatott papír illata és a borító tapintása, egyszerűen leírhatatlan. Minden író erről a pillanatról álmodik, amikor a gondolatai fizikai testet öltenek és önálló életre kelnek egy kézzelfogható kötetben.
- Hogyan talált rá a MarsBook Kiadóra, mint partnerre ebben a folyamatban?
Olyan kiadót kerestem, amely nyitott az egyedi hangvételű, zsánerhatárokat feszegető művekre, és értékeli a szerzői elhivatottságot. A MarsBook Kiadó csapata fantasztikus partnernek bizonyult ebben a folyamatban, hiszen az első pillanattól kezdve megértették a víziómat. Maximálisan segítettek megvalósítani az elképzeléseimet, és profi hátteret biztosítottak a kötet megjelenéséhez.
- A regénye, a Diszkrét burok egy igencsak különleges hangulatú alkotás. Hogyan jellemezné a könyv műfaját?
A Diszkrét burok alapvetően hibrid zsáneralkotás, amelyben a sötét atmoszférájú sci-fi elemek keverednek a mélyen megrendítő és érzékeny romantikus szállal. Nem szerettem volna egy sablonos disztópiát írni, ahol a technológia vagy a pusztulás maga alá gyűri az embert. Számomra az volt a legfontosabb, hogy megmutassam, mi történik az egyéni sorsokkal, az érzelmekkel és a kapcsolatokkal a veszélyekkel teli környezetben.
- Mit szimbolizál pontosan a címben szereplő burok?
A történetben a burok egyszerre jelent kézzelfogható, fizikai védelmi rendszert és egy metaforikus, érzelmi elszigeteltséget. A cselekmény igazi motorját az adja, amikor ezeken a falakon megjelennek az első repedések, és a karakterek kénytelenek szembenézni a kinti, kiszámíthatatlan valósággal. A könyv azt a kérdést feszegeti, hogy mi marad belőlünk, amikor a védelmi vonalaink összeomlanak, és egymásban kell keresnünk a kapaszkodót.
- A debütáló regénye már elérhető a nagyközönség számára, de az alkotói folyamat Önre jellemző módon nem állt meg. Min dolgozik jelenleg?
Bár a Diszkrét burok megjelenése hatalmas mérföldkő, a fejemben élő történetek és karakterek nem vonulnak vissza pihenni. Jelenleg is gőzerővel dolgozom a következő könyvemen, amiben újabb izgalmas kérdéseket és konfliktusokat szeretnék boncolgatni, és remélem, hogy hamarosan ezt is megoszthatom az olvasókkal.
- Az írás és a hivatásszerű szövegírás mellett marad egyáltalán ideje a klasszikus kikapcsolódásra?
A legszívesebben olvasással, festéssel vagy természetesen újabb történetek papírra vetésével töltöm az időm. Nem tudok teljesen elszakadni az alkotástól, mert ez az, ami igazán feltölt energiával.
- Említette a festést, mint hobbit. Hogyan kapcsolódik össze a vizuális művészet az írással az Ön életében?
A festés egy egészen másfajta, vizuális önkifejezési forma, ahol a szavak helyett a színek, a fények és a textúrák segítségével adhatok át érzéseket vagy hangulatokat. Úgy gondolom, hogy ezek a különböző művészeti ágak oda-vissza hatnak egymásra. Amikor elfáradok a szavak keresésében, a képek segítenek kikapcsolni, és a festővászon előtt szerzett élmények végül valamilyen formában mindig beépülnek a készülő regényeim soraiba is.
