Home / Finanszírozás / KATA nyugdíj: mit tehetünk magunkért KATA-s vállalkozóként?

KATA nyugdíj: mit tehetünk magunkért KATA-s vállalkozóként?

A KATA-s vállalkozás, mint adózási forma megnyitotta a kaput Magyarországon a(z általában egyéni) vállalkozást addig a súlyos adóterhek miatt nem választó tömegek előtt, és ma már közel 400.000 egyéni vállalkozó működik kisadózó vállalkozóként. Az adminisztrációs terhek és az adóbefizetés, valamint a járulékok minimuma minden vállalkozónak örömhír, azonban a kevés befizetésért cserébe soványka ellátást kapunk az államtól, ha egyszer rászorulunk. Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy tisztán öngondoskodásra ösztönző konstrukció: amennyivel több marad a zsebünkben aktív éveinkben a minimális befizetéseknek köszönhetően, arányaiban annyival kevesebb lesz, ha betegek vagyunk, vagy ha megöregszünk.

Nincs ingyen ebéd

Mind táppénz, mind nyugdíj tekintetében -az alkalmazottakkal összehasonlítva- töredékösszegre számíthat az a KATA-s vállalkozó, aki a minimum értékű, 50.000 forintos adót fizeti – mondjuk az emelt összegű, 75.000 forintos havi befizetéstől sem fog bankot robbantani a nyugdíjából, a számítások szerint az így elérhető összeg is csupán havi 90-100 ezer forint. Mielőtt infarktust kapunk, hogy „úristen csak ennyi a KATA-nyugdíj”, érdemes átgondolni a bevételeinket, és hogy mi megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy idős korunkban ne maradjunk éhkoppon: keresünk-e annyit, félreteszünk-e annyit, keressük-e az államilag támogatott lehetőségeket a nyugdíj-kiegészítésre.

Kérdés persze az is, hogy mit gondolunk, hol fogunk tartani KATA-s vállalkozóként a nyugdíjkorhatár elérésekor? Ha jól megy az üzlet, és évente a maximális bevételi határ közelében jár a keresetünk, van esélyünk jó színvonalú nyugdíjas évekre. Amennyiben a keresetünk felét félretesszük havonta, még a jelenlegi elszállt lakásárak mellett is tudunk 10 év alatt venni két kis lakást, aminek a bérleti díjából szépen kiegészíthetjük csekélyke nyugdíjunkat. Újabb tíz jó év újabb komoly megtakarítást jelent, és így tovább. Itt két kulcsfontosságú elem van: 1) a lehető legtöbbet kell keresni ÉS 2) meg is kell takarítani a keresetünk jelentős részét.

Rendben, de hogyan keressünk többet?

A nagy átlag azért nem a KATA-s értékhatár közelében keres, ami rossz hír a nyugdíjas éveinkre nézve. Mit lehetne tenni? Régi bölcsesség, hogy fejleszd magad, fektess magadba. Ha KATA-sként messze elmaradunk az elérhető bevételi határtól, lehet szomorkodni, hogy nem megy az üzlet, és elkezdeni az ujjal mutogatást kifele, ez azonban nem visz előre. Ha három éve ugyanott tartottunk anyagilag, mint most, és ezzel elégedetlenek vagyunk, akkor érdemes megkérdeznünk magunktól, hogy mégis mivel telt az elmúlt három évünk? Lehet sorolni a külső körülményeket „ sok volt a dolgom, jött a pandémia, nincs elég munkalehetőség a városban” a kérdés, hogy megnyugodván a mások/ a világ hibáztatásában ugyanúgy lógatjuk a lábunkat a komfortzónánkban tovább, keveset keresve, vagy nekiállunk fejleszteni magunk, tanfolyamra, képzésre beiratkozni, várost váltani, de legfőképp magunkba fektetni ahhoz, hogy jobbak legyünk a szakmánkban/ vagy valami újat tanuljunk, aminek a piaci értéke is nagyobb. Sanjay Gupta, a Grow csoport vezetője mondta nemrég egy interjúban, hogy „meg kell tanulni a hullámokon lovagolni” érdemes ezt a gondolatot ízlelgetni, és nemcsak túlélésre játszani hullámverés idején.

Mennyi pénz az elég pénz?

Ez is egy fontos kérdés, amit őszintén fel lehet tennünk magunknak/társunknak. Ha már eljutottunk oda, hogy megkeressük a létfenntartásunkhoz szükséges minimumot, a következő kérdés, hogy mi az az életszínvonal, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a mindennapi életünkben. Ugyanis mindannak az árát, ami nem elengedhetetlenül szükséges az élethez, félre is lehet tenni. Kell-e feltétlen kocsi? Használt vagy új? Havi hány éttermezés az, ami nélkül nem élet az élet? Designer ruha vagy fast fashion, esetleg fenntartható turkáló? Évi 1-2-3 nyaralás? Magánovi/suli nélkül nem lesz ember a gyerekünkből? Ezeket a kérdéseket letisztázva nagyon sok pénzt lehet megfogni/átstruktúrálni, növelve a megtakarításokat. A takarékoskodást már egészen kis dolgokon is el lehet kezdeni, pl. ha minden nap iszunk két cappuccinot, az jelenlegi áron Budapesten kb. 650 ft/ kávé, ez heti öt napon át 6500 forint, ez pedig éves szinten 312.000 forint! Tényleg ennyit terveztünk elkávézni egy évben?

Pénzt vagy életet?

Vállalkozóként ugyan nincsenek olyan plafonok a fizetésünkben mint alkalmazottként, de itt is az időnkkel fizetünk a pénzünkért. Lehet, hogy egy napi négyórás plusz elfoglaltsággal megkétszerezhetjük a bevételünket, de odaérünk-e így a fürdetésre? Tudunk-e annyit lenni a családunkkal, tudunk-e sportolni, egészségesen élni, barátságokat ápolni, röviden: megér-e annyit az életszínvonalunk növelése/megtakarításunk növelése, amennyit emberi kapcsolatainkból, pótolhatatlan pillanatokból, az egészségünkből elvesz tőlünk az a plusz négy óra? A munka-magánélet egyensúly nagyon fontos aspektus a megtakarításra vágyó vállalkozó számára, amit szintén komolyan át kell gondolni.

Megtakarítás és befektetés

Ha eljutottunk odáig, hogy van szabad szemmel látható megtakarításunk, előbb-utóbb felmerül a befektetés kérdése és ugye nem csak a nyugdíjunkra célszerű spórolni vállalkozóként-meg úgy általában is- hanem egészségügyi kiadásokra, vészhelyzetre is érdemes félretenni.

Az, hogy a megtakarításunkat hogyan fialtatjuk meg egyénfüggő: van aki még ma is a jó öreg párnacihára esküszik-ezt most azonnal át kéne gondolnia, mert elinflálódik a pénze seperc alatt, ezt maga is látja ha körülnéz a piacon és összehasonlítja az élelmiszerek árait mondjuk a tavalyi, vagy még inkább a tavalyelőttiekkel. A kockázatkerülőknek ott vannak az állampapírok, és szintén a konzervatívabbak terepe az ingatlan vásárlás, vagy a nemesfémbe fektetés. Aki úgy érzi, hogy valóban ért a pénzhez, átlátja a világ pénzügyi folyamatait, az mehet a tőzsdére, vagy vásárolhat bitcoint.

Érdemes az állami támogatású nyugdíj-megtakarítások között is körülnéznünk: ma már több államilag támogatott formája is van ezeknek: az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP), a nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ) és a nyugdíjbiztosítás is. Viszont KATA-sként azt tartsuk észben, hogy minden esetben a 20%-os állami adókedvezmény a befizetett személyi jövedelemadóra vonatkozik, amely a KATA-nak nem része. Kiskaput jelenthet KATA-s vállalkozók számára is a nyugdíjbiztosítás: ha nincs is befizetett SZJA-nk, akkor is van megoldás: olyan családtag, jóbarát, aki fizet SZJA-t, elvállalja, hogy ő lesz a szerződő fél, míg a biztosított lehet a KATA-s vállalkozó. Fontos azonban, hogy ez a lehetőség csak a nyugdíjbiztosítás esetén létezik. Ha a KATA-s vállalkozónak időközben mégis lesz befizetett SZJA-ja (pl. lakáskiadásból) lehetőség van rá, hogy immár ő legyen a szerződő és a biztosított is.

Így a KATA nyugdíj kiegészítésére a nyugdíjbiztosítás a legalkalmasabb államilag támogatott előtakarékossági forma, hiszen itt még egy extra 20% adó-visszatérítést is kaphatunk az államtól, ha megfelelően indítjuk el a szerződésünket. Fontos hangsúlyozni, hogy a nyugdíjbiztosítások is eltérnek egymástól, érdemes mindig független szakértő segítségét is igénybe vennünk, súlyos százezreket, milliókat lehet bukni egy rosszul megválasztott, költséges konstrukción.

Akármilyen megtakarítást választunk, KATA-sként létkérdés, hogy előre gondoskodjunk a lehetséges rossz időkről, és a majdani inaktív éveinkről-időskori önmagunk hálás lesz a  biztonságban, méltóságban leélhető időért.