Éledezik Kubában a magánszektor

Sorra nyílnak Kubában a magánvállalkozások, mióta Raúl Castro tavaly korlátozott mértékben ugyan, de utat nyitott a magánvállalkozások előtt, a legtöbben az eddig illegálisan űzött tevékenységüket legalizálják.

Marisela Álvarez a nap nagy részét parányi, szabad ég alatti konyhája egy szál villanyfőzője fölé görnyedve tölti. A térde rettenetesen fáj, vörös hajának főzőolajszaga van, és évek óta nem érezte olyan szerencsésnek magát, mint most. "Hasznosnak érzem magam... És függetlennek" - mondja a nő, aki novemberben nyitotta meg otthonában kis saját kávézóját a Havannától negyven kilométerre lévő Bautában. "Ha este leülök és megnézem, hogy mennyit keresett, elégedett vagyok."

A jelekből ítélve a kubaiak - ki buzgón, ki óvatosan - élnek a kormány ajánlatával, hogy dolgozzanak maguknak: kávét árulnak, házat adnak bérbe, rattanbútorokat készítenek, és a csempészett DVD-től a házi készítésű borig a legkülönbözőbb dolgokkal házalnak. Raúl Castro elnök, hogy életet leheljen a halódó gazdaságba, tavaly korlátozott mértékben ugyan, de utat nyitott a magánvállalkozások előtt, miután figyelmeztetett arra, hogy az állami alkalmazottak tömege "a forradalom továbbélését veszélyeztetheti".


A kubai kormány márciusra a 4,3 millió állami alkalmazott felét elbocsátja, és új engedélyek százezreit adja ki azoknak, akik csatlakozni akarnak a kis kubai magánszektorhoz. Azóta, hogy Fidel Castro 1968-ban minden vállalkozást államosított, ez a legjelentősebb gazdasági átalakítás. 2010 tíz végéig a kormány hetvenötezer vállalkozói engedélyt adott ki, és ezzel duplájára nőt a maszek vállalkozók száma - jelentette a kommunista párt lapja, a Granma.

Ez azonban még mindig jóval kevesebb, mint ami ahhoz kellene, hogy az elbocsátandó dolgozóknak valódi alternatívát biztosítsanak, és nincs rá semmilyen biztosíték, hogy a piac el tud tartani több százezer magánvállalkozót. Az engedélyekre azonban gyorsan ráütötték a pecsétet, és a kormány arra biztatja a hivatalnokokat, hogy továbbra is így járjanak el.


A The New York Times riportja szerint Havanna és más városok utcái fokozatosan életre kelnek, ahogy az emberek festett cégtáblákat raknak ki házaikra, napellenzőket szerelnek fel, és utcai elárusítópultokat állítanak fel. Egy elektromérnök, aki éveken át illegálisan működött, most szórólapokon terjeszti, hogy bármilyen berendezés javítását vállalja.

Marisella és a férje, Ivan Barroso a kávézó működtetésére, valamint hús- és hal eladására váltott ki engedélyt tavaly novemberben. A házaspár élénk forgalmat bonyolít le, fokhagymás sertéshússal és friss tonhallal töltött péksüteményt árulnak 60 centnek megfelelő összegért a házuk bejáratánál. Az eladást a korábban iskolai könyvtárosként dolgozó, de a foglalkozásával hét évvel ezelőtt szakító asszony, valamint a mostohafia végzi. A férj, Barroso pedig halászik, beszerzi a disznóhúst és leszállítja a havannai megrendelőknek az árut. Korábban is halat és disznóhúst árult, de engedély nélkül, barátok és ügyfelek szűk körének.