Kivárnak a szőlősgazdák az értékesítéssel

Rövid távon rosszabbul járnak azok a szőlősgazdák, akik előre leszerződtek a termés átvételi áráról, hosszú távon viszont stabil bevételre számíthatnak. A le nem szerződött gazdák kivárnak, hátha feljebb kúsznak az átvételi árak.

A nagyobb kockázat időnként nagyobb sikert is hoz - ez állapítható meg a szőlőről folyó áralku kellős közepén. Úgy tűnik: bizonyos tekintetben fordult a kocka a Balatonboglári borvidéken a mostani, jókora termésveszteséget hozó évben. Hosszú idő óta először fordul elő, hogy nem a legnagyobb felvásárlóval, a BB tulajdonosával szerződött termelők jártak jobban, hanem akik szőlejüket másnak értékesítették.

A legutóbb szüretelt illatos fajtáért, a keresettnek mondható Irsai Olivérért helyenként húsz, de akár harminc százalékkal is többet adtak, mint a BB-t birtokló Törley - kilónként akár száz forintot is. Hogy a gazdák mégsem rúgják fel az együttműködést, az többek elmondása alapján egyértelmű. A korábbi években ugyanis a szerződött kétezer termelő volt az, aki messze többet kapott a gyümölcsért, mint mások. A biztonságot adó papír tehát viszonylag egyenletesebb árakat eredményez, mely persze nemcsak a kiugróan nagy bukástól, hanem - mint az idén - a nagyarányú áremelkedéstől is "véd".


"Együtt sírunk, együtt nevetünk" - így foglalta össze a fentieket Happ István, a BB vezérigazgatója, amikor elmondta: összességében arra lehet számítani, hogy a tavalyihoz közelítő összegeket tudnak adni a szőlőért, ám hangsúlyozta: az árakat nem tudják idő előtt közölni. Továbbra is a legkedvezőbb határidőkkel fizet viszont a balatonboglári borgazdaság tulajdonosa.

Többek elmondása támasztja alá, hogy az idei áralku jóval nehézkesebb a megszokottnál, mindenki az utolsó utáni pillanatig várna és taktikázna, hogy a legjobb pozíciót szerezhesse meg. Akadt, aki egyenesen elzárkózott a nyilatkozattól; nem tenné kockára egyetlen szavával sem a következő fajták árát.

Tájékoztatott viszont Hegedűs Lajos, a Viticoop Kft. ügyvezetője, mint a Törley és a gazdák közti szerződés harmadik szereplője, a kétezer termelő integrátora. Hegedűs úgy fogalmazott: a termelők belátják, hogy a szerződött felvásárlót sem lehet "kifeszíteni", hiszen ha most felrúgják a hosszú távú együttműködést, azzal tulajdonképpen maguk alatt vágják a fát. Emellett a szerződés az üzemet is védi: a szerződött gazdáknak mindenképp a BB-tulajdonosnak kell eladni a hetven százalékot.

Hegedűs Lajos szerint magától értetődő, hogy néhány forintnyi különbségért nem fogják kockára tenni a kapcsolatot, s az is biztos: nincs üzem, aki megvenné azt a mennyiséget, melyet a legnagyobb helyi átvesz. Tény viszont, hogy mindent a termelők sem adnak fel, amikor termésveszteség miatt keresettebb a boralapanyag. A zenitért folytatott "árharcot" például elbukta a Törley. Ötven forintos ajánlatukkal szemben a pár száz tonnányi termés a Balaton túlpartjára kelt el kilónként hatvan forintért.

"A cél, hogy a legtöbb fajtánál elérjük a tavalyi árat. A három kurrens fajtára, mint a szürkebarát, a chardonnay és a királyleányka pedig másutt is van kereslet" - mutatott rá Hegedűs Lajos arra, hogy akad, ahol nem engednek, s akár a zenithez hasonlóan másnak adják a szőlőt.

Mészáros Lászlóné, a Balatonboglári borvidék hegyközségi tanács titkára azt mondta: korábban több mint húsz százalékosra becsült terméskiesés egyáltalán nem olyan rémisztő, ha megfelelő áron el lehet adni. A titkár szerint egyébként az eddig napvilágot látott árakból valószínűsíthető, hogy a termelők bevétele ezúttal legalább a költségeket fedezni fogja. Tavaly ugyanis volt példa arra, hogy csak plusz forrás bevonásával lehetett fedezni a kiadásokat.