Visszaadják engedélyüket a kisiparosok

Egyre több iparos adja vissza engedélyét, az ok országszerte ugyan az: keresletcsökkenés. Nincs ez másként Karcagon sem, ahol hatvan év után teszi le a kalapácsot a község kovácsa.

A karcagi Szondi utcai kovácsműhelyről lekerült a cégtábla. Hatvan év után Varju Mátyás patkolókovács befejezte a szakmát. Ez idő alatt több száz lovat patkolt meg, munkáját a gazdák is elismerték, öt éve megkapta az ipartestülettől az Aranykoszorús mester címet is. Postagalamb-tenyésztőként is elismert, számtalan díjat kapott galambjaival.

Varju Mátyás eredetileg kereskedőnek készült, aztán a sors úgy hozta, hogy a kovács szakmát tanulta ki Zsíros Mihálynál. 1950-ben végzett, s a KÁTISZ-ban 41 évig dolgozott, addig másodállásban volt kovács, aztán főállásban. A lópatkók mellett huszonhat lőcsös kocsit és két hintót is készített. A gazdák nem tudtak tőle olyan szerszámot, vetőgépet, boronát, stráfkocsit kérni, amit ne tudott volna elkészíteni.

"Amikor kezdtem, még harminc kovács volt Karcagon és mindegyikünk meg tudott élni, ma már alig van mester." Varju Mátyás szerint a kovácsnak egyet kell tudni, hogy hova kell ütni és milyen nagyot. Ehhez a legkisebb kézi kalapácsa 2 kilogrammos, a legnagyobb, ráverős 5 kilós volt. A hegesztés elterjedésével neki is egyre nehezebb lett a megélhetése. "Addig mindent tűzből formáztunk, a hegesztés elterjedésével azonban egyre kevesebben jöttek hozzám is. A kezem sem bírta már a nehéz kalapácsokat emelgetni. Amikor beadtam az ipart, keserves perceket éltem át, de a családom mellettem állt és támogatott."

Az iparosság kisvállalkozóként jelen van a termelésben és szolgáltatásban, lassan azonban padló közeli helyzetbe kerülnek. "Egyre többen adják vissza az ipart és nemcsak az idős mesterek, hanem a fiatalabbak is. Főleg az építőiparban és a kézműves szakmákban. Ez ellen fel kell lépnünk" - hangsúlyozta Kurucz István, a Karcagi Ipartestület elnöke. A vezető szerint az iparosok a nemzetközi munkamegosztásban nem tudnak versenyezni a hatalmas bürokrácia és adóteher miatt.

"Úgy gondolom, az esélyegyenlőséget tovább kell növelni számunkra a közbeszerzésben, a pályázatokban, az adóterhek csökkentésében a legális foglalkoztatás növelése érdekében. A legnagyobb gondunk, hogy a vállalkozásoknak nincs tőketartaléka, az iparosság érdekében nagyon fontos lenne a körbetartozások megszüntetése. Mert most itt a legnagyobb adós az állam" - sorolja gondjaikat Kurucz István, aki a pályázatoknál kialakult problémákról is szólt. "Ezeken a hazai kisvállalkozások nem tudnak indulni. Sokszor úgy vannak kiírva, hogy az a multiknak kedvez. Igaz, aztán a magyar kisvállalkozások is munkához jutnak, de a multik olyan áron adják tovább nekik a munkát, hogy az már felháborító" - vélte az elnök.

Nem lesz, aki tovább adja a szakmát

Kurucz István ipartestületi elnök szerint az elmúlt fél évben kétszázhúsz tagjuk közül sok család került a létminimum környékére, vagy ment csődbe a vállalkozása. A szakmai utánpótlás sem mindenhol biztosított, ennek egyik okát a szakképzés hiányosságaiban látja. "Lassan az sem lesz, aki átadja a szakmát a fiataloknak. A mai képzési formák miatt nem biztosított, hogy egy jó szakmával rendelkező iparos tisztes megélhetést tudjon nyújtani családjának. A minőségi oktatást kell a mennyiségi helyett előtérbe helyezni" - véli az elnök.