Alkalmi munka: egyszerűbb szabályok augusztustól - I. rész

Július 5-én elfogadta a Parlament a 2010. évi LXXV. törvényt az egyszerűsített foglalkoztatásról. Cikksorozatunkban az erre vonatkozó szabályozást tekintjük át.

A 2010. augusztus elsejétől hatályos új szabályok lényegesen előnyösebbek egyes munkáltatók és munkavállalók számára. A dolgozókra nézve ugyanakkor hátrányosabb rendelkezések is születtek; már nem minősülnek a társadalombiztosítási törvények szerint biztosítottnak.

Az egyszerűsített foglalkoztatással jelentős költségmegtakarítás érhető el a munkáltatónál és nem utolsó sorban a foglalkoztatás adminisztrációja is csökken, az általános és a korábbi egyszerűsített - 2010. április elsejétől mindössze négy hónapig érvényben lévő - foglakoztatási szabályokhoz képest.

Az egyszerűsített foglalkoztatás népszerűségét jelzi, hogy az APEH közlése szerint 2010. április-májusban alkalmi munkára vonatkozóan érkezett a legtöbb, összesen 417.937 munkáltatói bejelentés.

Az alkalmi munka fogalma

Alkalmi munkának tekinti a törvény a munkáltató és a munkavállaló között:

• összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, és
• egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és 
• egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig létesített, határozott időre szóló munkaviszonyt.
  

A korlátozás csak ugyanazon munkáltatóval létesített jogviszony tekintetében veendő figyelembe. Tehát a régebbi, alkalmi munkavállalói könyves foglalkoztatással szemben a munkáltatónak már nem kell figyelnie arra, hogy a munkavállaló korábban más munkáltatóknál mennyit dolgozott egyszerűsített foglalkoztatás keretében.

A munkáltatónak természetesen továbbra is lehetősége van arra, hogy például öt napra határozott idejű munkaszerződéssel, a Munka Törvénykönyve szerint foglalkoztasson munkavállalót. Emiatt - ha ellenőrzésre kerül sor - a munkaügyi felügyelő a munkavállaló meghallgatásakor először azt vizsgálja, hogy a dolgozó milyen jogviszony keretében végez munkát. Mivel általában a munkavállaló tanúnyilatkozata jelentősebb bizonyíték, mint a munkáltató nyilatkozata, nem árt idejében tisztázni a munkavállalóval, hogy egyszerűsített foglalkoztatás keretében dolgozik.

Az alkalmi munka létszámkorlátja

Az új törvény korlátot vezet be a foglalkoztatható munkavállalók létszámára vonatkozóan. Az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén az egyszerűsített munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók naponkénti létszáma - a munkáltatónak az adott hónapot megelőző hat havi átlagos statisztikai létszámát alapul véve - nem haladhatja meg

• 1-5 főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a 2 főt, 
• 6-20 főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a 4 főt,
  
• 20 fő átlagos statisztikai létszám foglalkoztatása felett pedig a munkavállalói létszám 20 százalékát.

A napi alkalmi munkavállalói létszámkeret a tárgyév napjaira egyenlőtlenül beosztva is felhasználható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltató - amennyiben főállású munkavállalót nem foglalkoztat - a tárgyévben 365 főt foglalkoztathat egy napig, vagy három főt 120 napig, vagy 120 főt három napig. A munkavállalók és a napok számának a szorzata tehát nem lehet több 365-nél. A tárgyévre fel nem használt létszámkeret a következő naptári évre nem vihető át.

A szabályozás betartásához a munkáltatóknak meg kell tanulnia kiszámolni az átlagos statisztikai létszámot, illetve tisztázni kellene a főállású munkavállaló fogalmát. Ezt maga a törvény sem teszi meg, de vélhetően teljes munkaidőben, írásba foglalt munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalót érti alatta.

Az alkalmi munkaviszony létrejötte, bejelentési kötelezettség

A munkaviszony a munkáltatóra előírt bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre (tehát nem a munkaszerződés megkötésével). Ha a munkavállaló kéri, illetve a nem elektronikus úton bevallásra kötelezett munkáltató választása szerint a jogszabály mellékletében meghatározott szerződést legkésőbb a munka megkezdéséig írásba kell foglalni. Az írásba foglalást a törvény melléklete szerinti szerződés megkötésével kell teljesíteni.

Itt felmerül a kérdés, hogy kinek kell bizonyítania azt, hogy a munkavállaló nem kérte a munkaszerződés írásba foglalását. A munkaszerződés írásba foglalásának mellőzhetősége tekintetében a bizonyítási teher megoszlik. Arra, hogy az írásba foglalást a munkavállaló nem kérte, a munkáltató hivatkozhat. Ezért erre vonatkozó nyilatkozatot a tanúmeghallgatás során a munkavállalótól is be kell szerezni.

Bejelentési kötelezettség

Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltatót az APEH felé a munkavégzés megkezdése előtt bejelentési kötelezettség terheli. A bejelentést a munkáltató választása szerint

• a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül (ügyfélkapu), elektronikusan,
  
• telefonos ügyfélszolgálaton keresztül, vagy
  
• rövid szöveges üzenet (SMS) útján (2010. december elsejétől lehetséges) teljesítheti.

Az adóhatóság részére teljesített bejelentés visszavonására és módosítására - így különösen a foglalkoztatás jellegének változása, illetve a munkavégzés meghiúsulása esetén - van lehetősége a munkáltatónak. A bejelentés visszavonása, illetve módosítása azonban bizonyos időkeretek tartása mellett végezhető el:

• az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentését követő két órán belül, vagy
  
• ha a foglalkoztatás a bejelentés napját követő napon kezdődött, vagy ha egy napnál hosszabb időtartamú foglalkoztatásra szólt, akkor a módosításra a bejelentés napján délelőtt nyolc óráig van lehetőség.

A munkáltatónak tehát van rá lehetősége, hogy a munkavállalót kijelentse a rendszerből azon az alapon, hogy a munkavégzés meghiúsult. Szükséges megjegyezni, hogy a bejelentést abban az esetben is meg kell tenni, ha a munkaszerződést nem kell írásba foglalni.

A törvény alapján a munkáltatónak és a munkavállalónak egyszeri regisztrációs kötelezettsége van, ugyanis egyszerűsített foglalkoztatási kódot (úgynevezett EF- kódot) kell kiváltani az APEH-től.

2010. július 31. után az alkalmi munkavállalóval létesített munkaviszonynál a munkáltatónak nem kell munkaszerződést kötnie a munkavállalóval és jelenléti ív vezetése sem kötelező. A Munka törvénykönyve 140/A. § (1) bekezdésében meghatározott munkaidő-nyilvántartást azonban vezetni kell.

Cikkünk következő részében a közteherfizetésre, az adó- és járulék bevallásra, valamint a munkabér megállapításra vonatkozó szabályokat tekintjük át.

dr. Szikszai Éva
munkaügyi szakközgazda
adótanácsadó, adószakértő