Egyszerűsített foglalkoztatás munkavédelmi szabályai

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló, április elseje óta hatályos törvény nemcsak munkaügyi, hanem munkavédelmi szempontból is jelentős változásokat hozott az alkalmi munkavállalók foglalkoztatásában.

Egészségi alkalmasság

A foglalkoztatás alapfeltétele, hogy a munkavállalót egészsége alkalmassá tegye a feladat ellátására; a munkavégzés ne veszélyeztesse testi épségét. Főállású munkavállalónál ez nem okoz gondot, hiszen belépés előtt előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálaton esik át, egy-három évente pedig időszakos felülvizsgálatra küldik. Ennek a - besorolástól függően - öt-tizenötezer forintos költsége egy évre oszlik el, ezért nem nagy tétel. Alkalmi munkavállalónál viszont - főleg ha csak néhány napot kell dolgoznia - problémát jelent, hogy az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat kétnapi munkabérénél is többe kerül; ráadásul ezt minden munkakörben el kellene végeztetni. Ennek ellenére a munkaadónak valahogy meg kell győződnie arról, hogy az adott munkát a dolgozó biztonságosan el tudja végezni - ezt az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény 6. § külön előírja.

A "meggyőződés" módjáról a törvényben nem esik szó, ezért nehéz kérdés a munkáltató számára, hogy mi alapján döntheti el, veszélyezteti-e a dolgozó testi épségét a tűző napon végzett napszámos munka, vagy esetleg van-e olyan betegsége (magas vérnyomás, epilepszia) ami miatt bizonyos feladatok elvégzésére alkalmatlan. Mivel a munkáltatónak jellemzően nincs olyan a szakképzettsége, amely alapján "meggyőződés" szintjén véleményt alkothatna az illető egészségügyi állapotáról, a "meggyőződés" csak orvosi vizsgálattal történhet.


A törvény indoklása azonban "a munkaköri alkalmassági vizsgálatra vonatkozó rendelkezések alkalmazását kizárja", tehát a tervezet alkotója szerint nem kell előzetes alkalmassági vizsgálat. Akkor vajon mi kell?

Szerencsére van megoldás, mert a 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben szerepel egy némileg más jellegű alkalmassági vizsgálat az úgynevezett foglalkoztathatósági szakvélemény. E szerint a foglalkoztathatóság szakvéleményezése alkalmi munkavállalók esetében annak megállapítása, hogy az alkalmi munkavállaló mely foglalkoztatási korlátozás mellett folytathat tevékenységet. Ennek a foglalkoztathatósági szakvéleménynek szabott ára van, ami jóval kedvezőbb, mint a munkaköri alkalmassági vizsgálat díja. A "284/1997. (XII. 23.) Kormányrendelet a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjáról" 2. számú melléklet 15. pontja szerint (szintén új módosítás) a foglalkoztathatóság szakvéleményezése háromezer forint/fő/eset. (A foglalkoztathatósági szakvéleményre vonatkozó dokumentumokat ide kattintva töltheti le.)

Természetesen egynapos munkánál a munkáltató ezt sem szívesen fizeti ki, mert szinte megegyezik a munkavállaló aznapi bérével, ezért inkább nem is foglalkoztatja az illetőt. Ilyen esetben az a megoldás, hogy a munkáltató helyett a munkavállaló - saját költségén - végezteti el a "foglalkoztathatósági szakvéleményezést". Ezután már a szakvéleményt bemutatva jelenik meg a munkáltatónál, aki így meggyőződhet az illető alkalmasságáról. A szakvéleményt az alkalmi munkavállaló minden egyes munkahelyen bemutathatja.

A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet előző változatában az alkalmi munkavállaló foglalkoztathatóságának vizsgálatát évente meg kellett ismételni. Ez már kikerült a rendeletből, új érvényességi határidőt azonban nem határoztak meg.

Munka és tűzvédelmi oktatás

Mindegy, hogy mennyi időre történik a foglalkoztatás, a munka és tűvédelmi oktatást meg kell tartani. Ez elsőre riasztóan hangzik, hiszen a legtöbb munkáltató arra gondol, hogy ki kell hívni egy munka- és tűzvédelmi szakembert, és egy-két fő foglalkoztatása esetén több napi munkabért kell oktatásra költeni. Szerencsére ennél sokkal jobb a helyzet, az oktatás ugyanis nem szaktevékenység, így bárki megtarthatja, aki el tudja mondani, milyen veszélyforrásokra figyeljenek a dolgozók. Mivel jellemzően egyszerű tevékenységre foglalkoztatnak alkalmi munkavállalókat, oktatásukat a munkaadó is könnyen elvégezheti, de nagyon fontos, hogy ezt dokumentálja is az oktatási naplóban.

Egyéni védőeszközök

Ismét problémás kérdés, mert - ha arra szükség van - kötelező védőeszközt biztosítani a munkavállalónak, mindegy hány napot dolgozik benne. Ez főleg az építőiparban jelent problémát. Ha például az anyagmozgatást végző segédmunkásoknak is kötelező az acélbetétes védőbakancs, akkor a bakancs ára két-háromnapi munkabérükkel egyezik meg. Ráadásul a méret miatt sem lehet cserélgetni egymás közt, és persze higiéniai problémát is felvet, ha minden nap más dolgozik egy cipőben. Ha nagy a fluktuáció, akkor az egyetlen járható út a védőeszköz fertőtlenítése.

Munkavédelmi dokumentációk

Az egyszerűsített foglalkoztatás szervezett munkavégzésnek minősül (kivéve a háztartási munka) így a munkavédelmi törvény minden előírása ugyanúgy vonatkozik erre a foglalkoztatási formára, mint a "hagyományos" munkavégzésre. A továbbiakban két esetet különböztessünk meg.


1. Ha a munkaadónak van legalább egy főállású alkalmazottja, és alkalmanként foglalkoztat dolgozókat az alábbi jogviszonyok egyikében is (ld.: 2009. évi CLII. törvény 2 §)
• mezőgazdasági idénymunka
• növénytermesztési idénymunka
• idegenforgalmi idénymunka
• alkalmi munka

Ebben az esetben nincs jelentősége az egyszerűsített foglalkoztatásnak, hiszen a főállású alkalmazottak miatt amúgy is "szervezett munkavégzés" folyik, ezért egyebek közt kockázatértékelésre, egyéni védőeszköz juttatás szabályozására is szükség van a főállású dolgozók miatt. A kockázatértékelést esetleg ki lehet egészíttetni az alkalmi munkavállalók által végzett tevékenységgel.

2. Ha munkaadónak egyáltalán nincsenek munkavállalói, például egyéni vállalkozóként, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként egyedül dolgozik, az nem számít szervezett munkavégzésnek. Neki gyakorlatilag nincs munkavédelmi kötelezettsége. Akkor azonban, amikor egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmaz munkavállalókat, rá is érvényes lesz a munkavédelmi törvény. Ekkor ugyanúgy meg kell felelnie minden feltételnek, mintha főállásban foglalkoztatna.

Gyakorlati tanácsom a dokumentációkkal kapcsolatban, hogy ha a munkaadónak nincsenek főállású munkavállalói, és csak ritkán, rövid időre foglalkoztat egyszerűsített foglalkoztatás keretében, akkor megkockázathatja, hogy nem készítteti el ezeket. Ha azonban gyakran, hosszabb időre foglalkoztat, pláne több dolgozót (például panziót üzemeltet az egész szezonban a Balatonnál), akkor érdemes ezeket is rendbe tenni.

Kling Péter
munkavédelmi szakmérnök
www.munkavedelem.biz