Pangás a majsai piacon

A válság a vásárokat is utolérte. Az év első kiskunmajsai vásárán gyér volt a jószágfelhozatal és kevés alku végződött egyezséggel.

Fájdalmas a közhangulat is, amit könnyű felmérni a vásárban: munkanélküliség, pénztelenség, reménytelenség. Szinte mindenki erre panaszkodik. Egy cukorkaárus mesélte, szomorú látni, hogy sokan már olcsóbb édességet, vagy egy nyalókat sem tudnak venni a gyereknek, aki hiába könyörög szüleinek. "Régebben gyakran nekiadtam ilyenkor a nyalókát a síró kisgyereknek, de sajnálom, ma már nem tehetem meg" - mesélte az asszony, aki harminchárom éve pakolja ki portékáit, ám mint mondta, ennyire rosszul még sohasem ment a bolt.
A bazársoron az új és használt ruháktól, rozsdás bicikliktől kezdve a rézfeszületig minden eladó, vevő azonban alig akad. Hiába volt az étvágygerjesztő illat, a pecsenyesütögetőknél sem kígyóztak sorok és a lélekmelegítők sem úgy fogytak, mint ahogy azt szerették volna az italméréseknél.


Az állatvásárban sem jobb a helyzet, sőt inkább aggasztóbb. Mindössze néhány ló álldogált a metsző szélben, valamint pár borjú jelentette a felhozatalt. Az egyik kupec meg is jegyezte: jövőre csikó sem lesz, mert már lófütty sincs! Malacból is kevés volt, de azok legalább az utánfutók ponyvái alól kandikálhattak kifelé, hátha feltűnik az új gazdájuk. Ebben bíztak a tenyésztők is, de inkább csak az árak felől érdeklődtek náluk.

"Tizennyolcezerre mondom őket, persze azért alkudni lehet" - mutatta formás jószágait egy harkakötönyi asszony, aki abban reménykedett, hogy elkelnek a malacai és nem kell azokat a cudar időben elvinni a másnapi félegyházi vásárba. Egy-két adás-vétel mégis születhetett, tizenkét-tizennégyezer forint közötti összegekről beszéltek az emberek. A jól értesülteknek arról is tudomásuk volt, hogy leáldozóban van a romániai sertésexport, mert leállnak az ottani nagy vágóhidak, ami tovább ronthatja a magyar sertéstartók helyzetét.