Elstartol a magyar műhold

Indiai segítséggel már 2010-ben pályára állhat az a magyar műhold, amit három éve fejlesztenek a Műegyetem hallgatói és oktatói. A Masat-1 névre keresztelt pikoszatellit - ami minden bizonnyal hazánk első műholdja lesz - űrkísérleteknek is teret adhat, így a jövőben a magyar kutatóknak egy-egy vizsgálat elvégzéséhez nem kell többé feltétlenül külföldi kézre adniuk tudományos eredményeiket.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) diákjai és tanárai 2007-ben, a CubeSat program keretében kezdték fejleszteni azt a 10x10x10 centiméteres, maximum egy kilogrammos űreszközt, amelyet már mindenki Magyarország első műholdjaként emleget. Horváth Gyula, a fejlesztést koordináló villamosmérnök szerint az oktatás mellett demonstrációs célokat is szolgál a szerkezet. A projekt résztvevői azt szeretnék bizonyítani, hogy hazánk is helytállhat az űriparban, és a tervezéstől egészen a kivitelezésig, valamint a pályára állításig képes megvalósítani a fejlesztési folyamatot. Az utóbbi, úgy tűnik, már nem sokat várat magára: a tervek szerint 2010 harmadik vagy negyedik negyedévében egy indiai bázisról útnak is indul az első magyar szatellit.

A Masat-1 létrehozásához egyáltalán nem vettek igénybe uniós támogatást a fejlesztők; a projekt kizárólag szponzorok segítségével valósult meg. A program legnagyobb támogatói azok a hallgatók és tanárok, akik akár napi hat-hét órán keresztül is ingyen dolgoznak a projekten. Mellettük több cég különféle eszközökkel és pénzzel is támogatta a fejlesztéseket. Egy vállalat a tervezőmérnökeivel például teljesen ingyen vállalta a gépészeti tervek elkészítését.

A műhold - oktatási és demonstrációs feladatok mellett - a kis méretben kivitelezhető kísérletek világűrbe juttatására is alkalmas lehet. Bár nagyobb léptékű vizsgálatokat az űreszköz méretéből adódóan nem hordoz majd, sok olyan, költséghatékony vizsgálatra ad alkalmat, amely megalapozhatja egy-egy innováció alkalmazását.


"Az űrbe is kivihető kísérletek számottevő része valósítható meg ilyen kis méretben, így egyebek közt kamerákat, optikákat, képalkotási módokat, antenna mechanikát és stabilizáló berendezéseket is kipróbálhatunk a műhold segítségével. Utóbbi azért lényeges, mert a pikoszatellit pályára állítása után pörögni kezdhet. Így - ha például fotózni szeretnénk - meg kell állítanunk a műholdat, amihez stabilizálásra van szükség. Emellett számos biológiai kísérlethez is használható a kisműhold, illetve különféle ionoszféra-vizsgálatokat is elvégezhetünk segítségével" - sorolja a lehetséges alkalmazási területeket a szakember.

Bár ilyen kísérletek elvégzésére az európai vagy amerikai űrügynökségen keresztül eddig is volt lehetőség, a hazai kutatóknak nagy árat kellett fizetniük ezért. "Ha egy magyar kutató-fejlesztő bázis korábban a világűrbe is fel szerette volna juttatni tudományos kísérletét, azzal az egész know-how távozott az országból. Az adott műholdat koordináló ország ugyanis a pontos leírásokat, tervrajzokat és a teljes dokumentációt is bekérte. A Masat későbbi generációinak köszönhetően azonban nem kell majd kiadniuk a tudást a kezükből; az ismeret Magyarországon belül maradhat" - állítja Horváth Gyula. Mint mondja, már több kutatócsoport is érdeklődött a lehetőség iránt, akik akár pikoszatellit-méretben is el tudják képzelni kísérleteiket.

A műhold alkotói nem szeretik találmánynak nevezni szerkezetüket. Mint mondják, a CubeSat, mint pikoszatellit már nagyon régóta létezik, ezért az eszközt inkább innovációnak, magukat pedig kutatónak, mérnöknek, esetleg innovátornak nevezik az alkotók.

A 100 csoda kiállítás, amelyen a Masat-1 is bemutatkozik, újabb felhasználási és fejlesztési lehetőségeket nyithat meg a projekt résztvevői előtt. Már több innovatív cég is jelezte, hogy szívesen beszállna a későbbi projektekbe, így a közös munka révén újabb fejlesztések születhetnek.


"Az űripart nagyon sokan misztifikálják, azt gondolják, hogy ez egy "big magic", amihez nem értenek az emberek. Pedig több olyan szegmens is van - például a hadi-, a biomérnöki-, a repülőgép- és az űripar - amelyek kvalitásban egymás mellé emelkednek, mérnökeik közt nincs éles határvonal. Így a jó űripari mérnökök többek közt az autóiparban is megállják a helyüket, ahol valamivel enyhébbek a követelmények. Ha tehát van egy fejlesztés, ami ugyan nem űripari, de valahogy össze tudjuk kapcsolni a két szegmenset, akkor a jó mérnökök könnyen közös nevezőre juthatnak, s lehet, hogy munkájukból egy harmadik útvonal születik".