Munkahelyi szorongásaink

A mindennapos, egyre növekvő szintű káros stressz előbb-utóbb szorongásos zavarrá, azaz valódi betegséggé alakulhat át.

A szorongásos zavarban szenvedők életét különböző, nehezen leírható félelmek keserítik. A szorongásos ember tudja, hogy érzéseinek konkrét oka nincs, mégsem tudja kontrollálni félelmét. Levertség, nyomasztó érzés kínozza, ugyanakkor belső feszültség, nyugtalanság is gyötri. Félelemről akkor beszélünk, ha annak tárgya van. Ilyen például, ha egy nyilvános előadástól, egy fontos ügyféllel való tárgyalástól, vagy főnökünk számonkérésétől félünk. A szorongás ezzel szemben tárgy nélküli, látszólag minden ok nélkül jelentkezik. Ha a jelenség erős, testi tünetekkel is járhat. Ilyen lehet a szívritmuszavar, szívdobogás, verítékezés, mellkasi nyomás, fulladás érzése, torokszorítás, hidegrázás, szédülés, vagy különféle gyomor-és bélpanaszok. Mivel a kivizsgálások mindig testi fókuszúak, a betegség feltáratlan okai elzárkózóvá teszik a szorongót.

A fent leírt tünetek hátterében legtöbbször semmiféle szervi elváltozás, probléma nincsen. Igazi kiváltója a felgyülemlett stressz, múltbéli aggodalmaink, félelmeink, amelyeket mélyen elraktározunk és elnyomunk magunkban.


Hazánkban felmérések szerint az emberek 4,4 százaléka szenved pánikbetegségben. A vezetői coaching munkák jelentős része is a munkahelyi szorongásos helyzetek kezelését célozza, miután a szorongás már a hatékony munkát is akadályozza. A krízissel küzdő vezetők befelé fordulnak, feszültségüket gyakran beosztottaikra terhelik, ami hosszú távon a csapat egyensúlyát is felborítja.

Krízisről beszélünk, ha a probléma miatti helyzet bizonytalan, kimenetele előre nem látható és ez feszültséget okoz. A krízisek azonban nem minden esetben jelentenek egyértelműen rossz, vagy negatív kimenetelt. Ez erősen függ attól, hogy a probléma megjelenésekor az adott személy milyen személyiségfejlődési szakaszban van, milyen erőforrásokat képes mozgósítani, illetve milyen korábbi tapasztalatai vannak a fennálló szituációval kapcsolatban.

A krízisben lévő viselkedése jól láthatóan megváltozik. Az eseményt követően figyelme beszűkül, kizárólag az átéltekre képes figyelni. Gondolkodása beszűkül, miközben görcsösen kiutat keres, egyre távolodik a kézenfekvő megoldásoktól. Társas kapcsolatai azok köré szűkül, akiktől segítséget, megoldást remél. Érzelmei szélsőségessé válnak, elveszti reális tájékozódási képességét (vö.: üldözési mánia). Mivel képtelen rendezetten és reálisan gondolkodni, a probléma megoldása is lehetetlenné válik számára.

A krízisből kivezető út megtalálása, a megküzdés olyan, a stresszhelyzetre adott válasz, amely során a személy saját erőforrásai kevésnek bizonyulnak az azzal való megbirkózáshoz, illetve ahhoz való alkalmazkodáshoz. Az emberi lét időről - időre kihívást jelentő, stresszhelyzettel járó változásokat hoz. A megküzdés a változásokhoz való alkalmazkodásban segít, hogy megteremthessük azokat a feltételeket, amelyek által a stressz fejlődésünk szolgálatába állítható (Oláh, 2005).


Kétféle, egyéntől függő megküzdési stratégia létezik. Az egyik a problémaközpontú megküzdés, ahol a személy a problémára összpontosít, így keresve a megoldásokat. A személy ilyenkor környezetére hatva, aktívan változtat, vagy éppen magát a helyzettel kapcsolatos kognitív sémát, a helyzethez való viszonyát változtatja meg. Ezek a megoldásmódok akkor jellemzőek, ha úgy véljük, hogy a probléma megváltoztatható. Az érzelemközpontú megküzdés során a stresszhelyzet okozta belső feszültség csökkentése a fontos. Ez megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását, nem néz közvetlenül szembe a problémával, energiáit önmaga feszültségmentesítésére használja el.

Hogy kinek miképpen sikerülhet a hatékony megküzdés, annak felderítéséhez önismeret, türelem és kitartás szükséges. Ha nehézségbe ütközünk, úgy bizalmasaink (barátaink, családunk) vagy a szakember segítsége sokat segíthet, a megfelelő megoldás megtalálásában.

www.1life.hu