Pontyot eszünk Karácsonykor

Szezonális halfogyasztók vagyunk, Karácsonykor és Húsvét táján kerül tányérra az éves mennyiség közel negyven százaléka. Az édesvízi halfeldolgozás még gyerekcipőben jár, terjedését a környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági szempontból is aggályos, árusítóhelyi bontás is hátráltatja.

Bár az egy főre eső, elfogyasztott halhús mennyisége évenként tíz-húsz dekával nő, még mindig messze elmaradunk az európai és a világátlagtól. Dr. Orosz Sándor, a Haltermelők Országos Szövetségének (HalTermOSZ) elnöke lapunkat úgy tájékoztatta: 1938-ban mindössze fél kilogramm volt a személyenkénti éves halfogyasztás aránya, ami 1952-re érte csak el az egy kilogrammos értéket. 1997-ben már 2,7 kiló volt az átlag, míg tavaly három tizeddel maradt alatta a négy kilogrammos értéknek, idén várhatóan két tizeddel túllépi azt. "Ebbe a mennyiségbe az édesvízi és a tengeri halfogyasztás is beletartozik; az emelkedés egyenlő arányban oszlik meg a két típus között." A hazai édesvízi halfogyasztást kilencven százalékban az itthon előállított halhús fedezi.


A gazdasági válság az "egyszeri" halfogyasztó magyart kevésbé érinti, mint a horgászegyesületeket. A boltok árain nem látszik emelkedés, a ponty átlagára idén  kilencszáz-ezer forint körül alakul. A karácsony fő hala idén is a ponty lesz, a válság nem írja át a fogyasztói szokásokat. "Csodák nincsenek, a magyar ízlés konzervatív. A magyar szereti a pontyot, ami elsősorban a hungaricumnak számító halászlének köszönhető, ami ponty nélkül elképzelhetetlen." Visszaesett ugyanakkor a horgászegyesületek "halfogyasztása", azaz a vizeinkbe telepített hal mennyisége. "Aki eddig fogta, ez után is horoggal kívánja biztosítani a karácsonyi vacsorát. Elképzelhető, hogy három ponty helyett csupán kettőt visz haza" - véli dr. Orosz Sándor.

A ponty mellett csupán egyetlen édesvízi halfaj, az afrikai harcsa iránt nőtt a kereslet ugrásszerűen. A Magyarországon szaporított és felnevelt, szálkamentes húsú hal fogyasztása az elmúlt években nulláról ezer tonnára szökött. Érdekessége, hogy - más hazai, édesvízi halakkal ellentétben - szinte csak feldolgozott formában találkoznak vele a vásárlók. Dr. Orosz Sándor szerint azért, mert jellemzően még mindig élve vásárlunk halat, így a feldolgozóknak egyelőre nem sok szerep jut. Pedig próbálkozások vannak, több nagyobb feldolgozó is piacra dobott pácolt, vagy éppen ecetes halszeleteket, pástétomokat, konyhakész hűtött, vagy mélyhűtött árukat.

"Az is hátráltatja a halfeldolgozók piacszerzését, hogy a halárusító helyek is foglalkozhatnak halbontással. Ez élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi szempontból is aggályos" - mondja a Haltermosz elnöke. Indoklása szerint a feldolgozók komoly környezetvédelmi beruházásokat kénytelenek megtenni azért, hogy teljesítsék a jogszabályokban foglaltakat. Ilyen például a halvér kezelése, ami veszélyes hulladéknak minősül, nem keveredhet kommunális hulladékkal. Ilyen kitétel az árusító helyeken nincs, senki nem tudja mi lesz a hal vérével. A feldolgozóknak élelmiszerbiztonsági előírásoknak is meg kell felelniük: a halhús feldolgozása egy szinte hermetikusan zárt, szálló portól, baktériumoktól és vírusoktól mentes, alacsony hőmérsékletű műhelyben zajlik, ezek közül a feltételek közül egy bevásárlóközpont halas pultjánál egy sem biztosított."