Kifoghat a gazdákon a termálvíz

Három év haladékot kaptak a termálvíz-felhasználó kertészek arra, hogy a fűtésre elhasznált vizet- az érvényes jogszabálynak megfelelően - visszasajtolják a vízzáró rétegbe. A szakma szerint megfelelő technológia híján kevés lesz a három év.

Hazánkban hatszázhúsz termálkút kifolyóvíz hőmérséklete 35°C feletti, száznyolcvan kút kifolyóvíz-hőmérséklete pedig eléri, illetve meghaladja a 60°C-t. A kitermelt vízmennyiségnek csupán negyvenöt százalékát hasznosítjuk energetikai célokra, az elavult berendezések miatt pedig komoly az energiaveszteség. A hatályos vízgazdálkodási törvény szerint hévízkút már csak úgy üzemelhetne, ha a kihűlt vizet visszasajtolnák a vízzáró rétegbe. Geológusok szerint az elv helyes, a jelenlegi technikai megoldással viszont csak a Dél-Alföldön működik a visszasajtolás.

A hároméves haladék egy közelmúltban elfogadott jogszabályváltozásnak köszönhető. Ez lehetővé teszi, hogy a termálvíz-kitermelők egyedi felmentést kaphassanak a visszatáplálás alól, a vízügyi hatóságtól. Nagy Gál János, mezőgazdasági szakember szerint országosan negyven-ötven önálló kertészet lehet érintett az ügyben. Számukra három év egészen biztosan nem lesz elég az átálláshoz.

Magára hagyott termálkutak

A kötelező visszasajtolás kérdésénél is égetőbb fontosságú feladat lenne a használaton kívüli elhanyagolt kutak feltérképezése, esetenként lezárása. A hatvanas-hetvenes években a tsz-ek nagy állami támogatás mellett sorra fúrták a kutakat. A termelés befejeztével a kutakat magukra hagyták, több helyen le sem dugózva azokat. Ezeken a helyeken jelenleg is komoly a vízveszteség.

Barabás Imre, a Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság geológusa így vázolja fel a problémát. "Kút mélyítése során a vízadó rétegeket szűrővel látják el, majd kompresszorral termelik ki a víz útját elzáró szemcséket. Visszasajtolásnál ez mind fordítva zajlik; a víz maga előtt tolja a káros szemcséket, amik összetömörödnek, majd falat alkotnak. Ilyenkor le kell állítani a visszasajtolást, kitermelve a gátat képző szemcséket. Ez nem költséghatékony, és számos egyéb kérdést vet fel, például, mi lesz addig a termelő kúttal?"

Korábban több alternatívája is volt a kihűlt termálvíz elvezetésének. Ha a víz nem lépte túl az előírt oldott ásványi sómennyiséget, kihűlés után a csatornába kerülhetett, vagy vizsgálat nélkül a gazdaság saját termáltavának vízutánpótlását biztosította. Mára már csak a visszasajtolás a megengedett. Barabás Imre úgy tájékoztatta lapunkat, hogy a dél-alföldi régióban, Hódmezővásárhely-Szeged környékén, egészen a Körösökig az úgynevezett Pannon-rétegek jól elkülönülnek, így viszonylag jól működhet a visszasajtoló rendszer. A Körösöktől északra, a Duna-Tisza közén át egészen az Északi Középhegységig nyúló területek alatti vízzáró rétegek állapota viszont nem teszi lehetővé a visszasajtolást."

Természetesen táplált felszín alatti rétegek

A hazai termálvíz készlet pótlódik, bár nem korlátlanul. Az alföldi, ezer méter mélyen nyugvó vízadó rétegek a Mátra előterében kerülnek a felszín közelébe. Így a víz utánpótlása csapadékvízből, és természetes vízfolyásokból biztosított.

"Minden helyszínen használható, kiforrott technológiára lenne szükség" - állítja Nagy Gál János. "Ennek kikísérletezésére - stabil szakmai és pénzügyi háttérrel - legalább öt, szakértők szerint tíz évet kellene szánni. Jelenleg százötven-kétszázmillió forinttal "játszanak" azok a gazdaságok, akik megpróbálják betartani a jogszabályban foglaltakat. Ha nem sikerül a visszatáplálás, elúszott a beruházásuk.

A szakma szerint három év kevés ahhoz, hogy minden kertész maradéktalanul eleget tehessen a jogszabályi előírásoknak. "Bízunk benne, hogy lesz még lehetőség szakmai egyeztetésre, változtatásra. Ha nem, akkor drasztikusan csökkenni fog a hévízfelhasználó kertészetek száma" - véli Nagy Gál János