Nincs becsülete a munkának

A szakmunkástanulók száma folyamatosan csökken, ezzel párhuzamosan egyre több, hiányszakmát kitanuló diák hagyja el a pályát. Van olyan nebuló, aki a fizikai munkától riad vissza, mások csupán a szociális segély miatt járnak úgy-ahogy iskolába. A viszonyokról Bihall Tamást, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) alelnökét faggattuk.

A Kamara felmérése szerint a hiányszakmákban nagyon magas a pályaelhagyók aránya; a végzett diákok több mint fele nem használja képesítését. Bár a jelenség pontos okait még nem tárták fel, Bihall Tamás szerint több körülmény is pályaelhagyásra ösztönzi a szakmunkásokat.

"Az iskola elvégzése után sok tanuló riad vissza a kemény munkától. A szakácsoknak például az állandó hétvégézés jelenthet nehézséget, a gépi forgácsolókat pedig a folyamatos zaj rettentheti el szakmájuktól" - szemlélteti a gondokat alelnök. A fiatalok egy része kizárólag a "papír" megszerzése érdekében iratkozik be egy-egy intézménybe - így később olyan foglalkozást választhat, amelyhez bármilyen szakiskolai végzettség elegendő. A pályaelhagyók arányát a több képzésben részt vevő diákok is növelik, akik - a célra fordított nemzeti és uniós forrásoknak köszönhetően - akár két-három végzettségre is szert tehetnek. Bihall szerint nemritkán "csak" a szociális segély miatt járnak iskolába a nebulók, és az sem példa nélküli, hogy a diák tanulószerződésének lejárta - és az ezzel járó jövedelem megszűnése - után azonnal elhagyja a pályát. Az alacsony - minimálbér-közeli - fizetések ugyancsak elrettenthetik a diákokat a tisztes szakipartól.


Bár a felsorolt okok kétség kívül növelik a pályaelhagyók számát, Bihall szerint ez sem magyarázhatja az említett, ötven százalék feletti arányt. A többi tényező felderítése érdekében további kutatásokat, mélyebb elemzéseket tart szükségesnek az alelnök.

Míg az 1990-ben végzett diákok fele még szakmunkás tanulmányokat folytatott, mára a nebulóknak csupán húsz százaléka iratkozik be ilyen képzésre - ez több mint tízezer szakmunkástanuló "elvesztését" jelenti. "Legtöbben a fizikai munkával járó szakmáktól idegenkednek - az oda jelentkezők száma nagyon alacsony, alig lehet egy-egy osztályt feltölteni. Ezzel szemben a klasszikus "lányos szakmák" (például fodrász, kozmetikus) és az ügyintéző-képzések iránt nagyon sokan érdeklődnek. A tanulók számának csökkenését tehát szükséglet szempontjából is negatív átrendeződés kíséri" - fogalmazott Bihall.

Az alelnök szerint a pályaelhagyás arányának csökkentése érdekekében először az egyes szakmákhoz kapcsolódó rossz beidegződéseken kellene változtatnunk. Erre többek közt a pályaválasztási tanácsadás nyújtana kiváló lehetőséget, mely során a gyermekek megismerhetnék a különböző szakmák szépségeit. Emellett ösztöndíjak bevezetésével is növelni lehetne a kiemelt hiányszakmát tanuló diákok számát.