Bio tyúk, aranytojás?

Egy biotermék mindig drágább, mint a hagyományos, ez alól a tojás sem kivétel. Ha végignézzük, milyen többletköltségekkel és kihívásokkal kell szembenézniük a termelőknek, kiderül, a biotojás alig fial több hasznot, mint hagyományos módon előállított társai.

A biotojás termelésének sajátosságairól dr. Kertész Tamást, a Farm Tojás Kft. ügyvezetőjét kérdeztük.

Mennyire keresik itthon a biotojást?

Egyelőre nem sokan, de a kereslet nő. Németországban az értékesített tojás nyolc-tíz százaléka bio, nálunk ez az szám egy százalék alatti. Termelni többet is tudnánk, de fizetőképes kereslet nincs. Kevesen engedhetik meg maguknak rendszeresen ilyen terméket fogyasztását. Pedig a hangsúly a rendszerességen, illetve azon volna, hogy a tojás mellett a többi fogyasztott zöldség, hús is biotermelésből, biotermesztésből származzék - az ilyen életmód pedig drága.

A biotojást előállítani is drágább, mint a hagyományost. Mennyivel?

Kétszer annyiba kerül előállítani, mint a normál étkezési tojást, ezért fogyasztói ára is nagyjából kétszeres. Az ár a kiszereléstől és a kereskedelmi árréstől is függ. Míg azonban a normál tojás előállítási költsége a takarmány árát követi, így folyamatosan változó, a biotojás ára stabilabb. Mivel a bio takarmányhoz nehéz itthon hozzájutni, gyakorlatilag keresleti piac van, az árak fixek. Mi ráadásul nem tudjuk a szükséges mennyiséget Magyarországról beszerezni, Ausztriából kell importálnunk. Egy mázsa biotakarmány jelenleg nagyjából ötven euró, azaz körülbelül tizenötezer forint, miközben a magyar takarmány mázsáját hatezerért mérik. Az árkülönbség tehát két és félszeres.

Miért nem gyártanak itthon biotakarmányt?

Nincs olyan tanúsított takarmánykeverő üzem, amely megfelelő mennyiségben, folyamatosan tudna szállítani nekünk. Valamelyik tanúsítványuk mindig hiányzik, nekünk viszont megfelelő dokumentáció szükséges az exporthoz. Itt elsősorban a KAT-ra, egy német szabványra gondolok, - és nincs olyan magyarországi takarmánykeverő, amely rendelkezne ezzel. A hazai nagy takarmánykeverő üzemeknek ahhoz, hogy biotakarmányt állíthassanak elő, vagy külön, erre szolgáló gyártósort kellene kiépíteniük, vagy jelenleg használt keverőjüket kellene folyamatosan tisztítani ahhoz, hogy a bio- illetve hagyományos alapanyag ne keveredhessen. Az előállítandó biotakarmány csekély mennyisége miatt az átállás nehezen térülne meg. A kisebb biofarmok emiatt maguk állítják elő a szükséges mennyiséget, a nagyobbak pedig külföldről vásárolnak. Mielőtt az import mellett döntöttünk volna, sokáig keresgéltünk itthon is, hiszen nyolc-kilencszáz tonnás éves felhasználásunkkal stabil vevők lennénk.


Hány tojó csipegeti fel ezt a hatalmas mennyiséget?

Háromszor hatezer, azaz összesen tizennyolcezer.

Milyen veszteséggel, többletkiadással kell számolni biotartás esetén?

A többletfogyasztás körülbelül húsz százalékos, hiszen ezek a szárnyasok kint vannak a legelőn, mozognak, kapirgálnak. Ezért a kiesés is magasabb, nagyjából másfélszerese a hagyományos állományénak. Nem is a betegségek miatt, hanem mert ragadozók tizedelik a jószágot. A vadmadarak elleni védelem nem egyszerű: a riasztók nem túl hatékonyak. Betegséggel azonban gyakorlatilag nem találkozunk. Mivel a zártketreces technológiákhoz képest mi lényegesen kevesebb állatot tartunk egységnyi területen, kevesebb a tojás, energiaköltségeink és a bérköltség pedig magasabb. Kézzel gyűjtjük például a tojásokat, miközben a nagyüzemi termelésnél ez is automatizált.