Átlátszó trükkök - az üvegbeton viszontagságai

Átlátszó beton. A kifejezés hallatán a közelmúltig legfeljebb a drótkerítés, mint átlátszó fém juthatott eszünkbe. Ma már sokan tudunk létezéséről, és az sem titok, hogy egy honfitársunk találta fel. A találmány megálmodójával, Losonczi Áronnal beszélgettünk az áttetsző matéria eddigi útjáról.

Losonczi Áron 2001-ben diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán, majd stockholmi posztgraduális képzésen, a Királyi Művészeti Egyetem építész-iskolájában alkotta meg a Light-Transmitting Concrete (fényáteresztő beton) első betűiből Litraconnak nevezett anyag prototípusát.

Megvilágosodás

"Már itthon, az építész karon találkoztam a betonnal, mint művészi alkotóanyaggal, de teljesen csak kint, Svédországban állt össze a kép. Az ötletet egy csongrádi alkotótáborban látott betonkocka adta, amibe a művész üveglapokat helyezett. Kint arra gondoltam, hogy optikai szálkábelekkel helyettesítem az üveget. Már az első prototípusnál látszott, hogy ez valami nagyszabású dolog kezdete lehet" - idézi fel Áron a Litracon születésének pillanatát.

A Litracon teljesen homogén felületű, az üvegszál láthatatlan

"Az üvegbeton nem mai találmány, már a rómaiak is ismerték, használták" - világosít fel a feltaláló. "Az újítás: üveg helyett az optikai szál használata. Míg az ezeréves fejlesztésben az üveg elkülönül a betontól, addig a Litracon teljesen homogén felületű, az üvegszál láthatatlan marad. Költői hasonlattal élve olyan, mintha izzanának a homokszemek."

Az ötlet tulajdonképpen igen egyszerű: a betonhoz rétegenként optikai üvegszálak ezreit adják. Így az elenyésző arányú és vastagságú üvegszálak a betonban egymással párhuzamosan futva, pontonként továbbítják a fényt az építőblokk két oldalfelülete között, függetlenül a beton vastagságától.

Világhír és tolvajok

A feltaláló még Svédországban, 2002-ben szabadalmi védelmet kért a találmányára, így a Litracon elindult a világhír felé. Az első komolyabb publikáció 2003-ban, egy építészeti szaklapban látott napvilágot és felcsigázta az építőipart. Csongrádon egy embermagasságú, promóciós fal is készült, ami később világkörüli turnén hódított. A komoly, nemzetközi elismerések azután érkeztek, hogy a washingtoni National Building Museum kiállította, s több mint egy évig szerepeltette tárlatán. A nagy durranás nem maradt el: a rengeteg szakmai elismerés mellett a legjelentősebb esemény talán az volt, hogy a magyar feltaláló ötletét 2004-ben az amerikai Time magazin az év egyik legjelentősebb találmányaként jellemezte. A fal tovább folytatta útját, majd Losonczi a washingtoni múzeumnak ajándékozta, ami felvette állandó tárlatába.

A "világjáró" fal

"Rengeteg gyártó keresett meg különböző együttműködési lehetőségekkel, pedig sehol sem reklámoztam. A többségük komolytalan volt, bagóért akarták megszerezni a találmányt. Őket hamar leráztam, de volt öt-hat komolyabb érdeklődő is" - mondja Losonczi. Egy jogi útra terelt ügyről is beszámol: "2007-ben a német HeidelbergZement vállalattal kezdtünk tárgyalni arról, hogy nagyipari méretekben gyártaná a Litracont. Jól haladt a dolog, de aláírás előtt a cementgyár kihátrált az üzletből. Ez nem is lett volna gond, viszont a fényáteresztő betonhoz hasonló termékkel rukkolt elő a világpiacon" - idézi fel az esetet a feltaláló. Az üvegbeton körüli botrány azzal csúcsosodott ki, hogy a magyar találmány vélhető lekoppintásán túl a cégóriás a Litracon szabadalomvédelmi eljárását is megtámadta.

A Heidelberg képviselői a Népszabadságnak nyilatkozva váltig állították, hogy ők nem lopták el Losonczi Áron ötletét, egyszerűen arról van szó, hogy a vállalat is foglalkozott optikai szálas fényáteresztő anyagokkal, és mostanra érett meg a helyzet arra, hogy piacra lépjenek a termékkel. Losonczi azonban ezt nem hiszi el, és szerinte az bizonyítja legjobban igazát, hogy a cég tárgyalt vele, amire nem lett volna szükség, ha saját termékkel kísérleteznek.

Az ügy mindenesetre még nincs lezárva, a közeljövőben születik meg a bírói döntés.