KÉPesítés nélkül

Egy vállalkozás felvirágoztatásához nem elég az induló tőke, fenn is kell tartani a céget. Ez talán sehol máshol nem jelent akkora kihívást, mint a fotó és reklámstúdiók piacán. Stúdiót bárki nyithat, a digitális technika elterjedése pedig a piaci verseny további élesedését eredményezte.

Egy stúdiófotózásra berendezkedett kisvállalkozás csak ritkán engedheti meg magának, hogy saját műtermet nyisson. Marad tehát a bérlés, vagy az otthon műteremmé alakítása. Egy alapfelszereltségű stúdió elindítása legalább kétmillió forintos indulótőkét igényel. Ehhez járul a műterem bérleti díja, és rezsije, ami havonta további hetven-százezer forintot emészt fel. Egy valóban komoly technikai felszereltségű műterem kialakítása százmillióba is belekerülhet. Az első év hasznot nem hoz, ezt az időt a megrendelők megszerzésére kell fordítani, amihez széleskörű marketingmunkára van szükség. A megrendelések szinte kizárólag a kapcsolati tőke minőségétől függenek.

Kizárólag stúdiós termékfotózásból képtelenség megélni. Egy átlagos, három fővel működő kisvállalkozásnak legalább három-négy nagyobb, állandó megrendelőre van szüksége stabil működéséhez. Emellé ráadásul más munkákat, például esküvők és rendezvények fényképezését is vállalni kell.

Tárgyfotózás

A piaci verseny miatt irreálisan alacsony árakkal kell dolgoznunk, különben a megrendelő máshova pártol át - fogalmaz Aradi Péter a 1point4 fotóstúdió alapítója. Reklámfotózásnál a megrendelő szintén üzletet csinál, vagyis keres az én munkámon, de ettől még nem foghat vastagabban a ceruzám, mert egy másik cég lehet, hogy még olcsóbban dolgozik - teszi hozzá.

Egy másfél éve működő, egyszemélyes vállalkozás negyven-ötvenezer forintos havi profittal számolhat. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a vállalkozás túllépjen a nullszaldón. Évente legalább hetven-nyolcvanezer forintnyi fejlesztési költséget is be kell kalkulálni. Az óriási versenyben előnyt jelenthet a jó felszereltség és a garantált minőség, de a vérkeringésbe csak kapcsolati tőke útján lehet bekerülni. Nagyobb cégek egy-egy komolyabb megbízást ugyan pályáztatnak, döntésük elsősorban árfüggő. A megbízóknak csak egy szűk köre, legfeljebb tíz százalék hajlandó megfizeti a minőséget.

A legnagyobb kihívást az árverseny mellett sok a hozzá nem értő ember, valamint az úgynevezett hobbifotósok jelentik. Legtöbbjüknek elég egy webes megjelenés ahhoz, hogy máris fotósként adják el magukat. Természetesen ők is a piaci ár alatt vállalják a munkákat - panaszolja Friedrich Ádám az Adamit fotóstúdiótól.


Mivel a fotózás nincs végzettséghez kötve, nincsen szabályozás sem arra vonatkozóan, hogy ki és mi alapján jelentheti ki magáról, hogy fotós. Sok tehetséges fiatal viszont a már említett minimum kétmilliós indulótőke hiányában, nem tudja elkezdeni a reklámfotózást, így elmennek a kevésbé kifizetődő, művészeti irányba - tette hozzá Friedrich Ádám, az Adamit stúdió fotográfusa.