Szállodaiparba ruháznak a halasok

A közismerten kevés halat fogyasztó magyar piacon is megélhetnek a haltenyésztők. Főleg akkor, ha úgynevezett komplex tógazdálkodást folytatnak, vagyis a tavakat horgásztatásra és turisztikai célokra is használják. A szakma képviselői egyöntetűen a halfogyasztás jövőbeni emelkedésére, a piac bővülésére számítanak.

A hetvenes években jellemző, nyolc kiló körüli éves, fejenkénti halfogyasztásról három kiló körülire esett vissza az éves adagunk. Ennek legfőbb oka, hogy a magyarok nem szoktatják rá időben gyerekeiket a halból készült ételekre - nyilatkozta a Vállalkozói Negyednek Kiss András, a fagyasztott tengeri halakkal kereskedő Delforg Kft. értékesítési vezetője.

Horgászokkal jobban fizet

Az 1969 óta halkereskedelemben dolgozó Kiss szerint a magyar háziasszonyok nem tudják elég változatosan elkészíteni a halat, így aztán jószerével csak karácsonykor kerül az asztalra. A decemberi, megnövekedett kereslet ellenére a hazai halpiac tehát továbbra sem erős. Kiss András szakirodalmi adatokra és saját tapasztalataira hivatkozva azonban a halfogyasztás lassú emelkedését prognosztizálja az elkövetkezendő évtizedekre, elsősorban az egészséges életmód iránti növekvő érdeklődés miatt.

A halfogyasztás emelkedését jósolja Semegi Attila is, ám kérdéses, hogy a vásárlói szokások mennyire tolódnak majd el a tengeri halak felé - veti fel a haltenyésztők legfőbb dilemmáját a Balatoni Halászati Zrt. kereskedelmi és horgászturisztikai igazgatója. Érezhető, hogy a jobban iskolázottak tudatosabban állnak a táplálkozáshoz, több halat fogyasztanak. A tendencia pedig emelkedő.

A hal ára a húsfélékkel összehasonlítva rendkívül alacsony, így aztán elvi tartalékok még lehetnének a termelők számára. A gyakorlatban azonban a nagy áruházláncok diktálják az árakat, és mesterségesen alacsonyan tartják azokat - mondta el az igazgató. A termelők pedig nem foghatnak össze ellenük közös árképzéssel, hiszen az már kartellgyanús lenne.

A magyar népesség viszonylag konzervatív gasztronómiai szokásai ellenére Semegi tehát bizakodik. Az igazgató szerint azonnali megtérülésben reménykedőknek nem tanácsos belevágniuk a halbizniszbe. Aki azonban hosszútávon gondolkodik, az sikeres lehet, különösen a szuperintenzív haltenyésztésben. Ez a tevékenység kisvállalkozásként is űzhető, már húsz-harmincmillió forintos beruházás után is bele lehet fogni - tette hozzá az igazgató.

Ami alaposan megnyírbálhatja a haltenyésztéssel foglalkozó vállalkozók nyereségét az a hallopás. Semegi elmondta, cégük évente 350 ezer kilogramm halat telepít a Balatonba, ennek érezhető részét ellopják. Semegi szerint társadalmi összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy a horgászok és a Balaton környékén élők kiszűrjék maguk közül a tolvajokat.

A hagyományos mezőgazdasági tevékenység mellett egyéb szolgáltatásokkal is elő kell rukkolnia a tenyésztőnek, ha manapság sikeres akar maradni - esküszik a komplexitásra Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója. A cégével haltenyésztési, horgásztatási, valamint üdülési és wellness tevékenységet egyszerre folytató Lévai szerint a multifunkcionális tógazdálkodás egyszerre szolgál mezőgazdasági, környezetvédelmi, turisztikai és kulturális célokat - és hoz rendszeres nyereséget.

Az 1500 hektáron működő, hatvan főt foglalkoztató társaság évente 350-500 millió forintnyi árbevételt termel, amelynek 63 százaléka mezőgazdaságból, a maradék pedig a szolgáltatásokból származik. A vállalkozás folyamatosan nyereséges.

A halastavakat jellemző biodiverzitás ugyanis jól fizet: a folyamatosan halászott halak értékesítésén túl a horgászjegyekből, a szállodai és wellnessbevételekből élhet meg egy haltenyésztő cég, munkahelyeket is teremtve - összegezte álláspontját Lévai.

Persze a hallopás nekik is komoly gondot okoz. A rendszeres rabsickodást Lévai a rosszul értelmezett engedékenységgel, és a viszonylag enyhe büntetésekkel magyarázza. Arra, hogy a mezőgazdasági terménylopást mennyire szankcionálják, a vezérigazgató megjegyzi: előfordul, hogy az orvhalász jelenti fel a halőrt.

Braunmüller Lajos