Nívódíj a túlélő vállalkozónak

Antal Márton, tolna megyei ipartestületi elnök már számos vállalkozót tüntetett ki munkásságáért. Most viszont ő kapott rangos elismerést, a závodi falukép felújításáért.

Bár az iparosok önállóságra törekvő emberek, érdekeik védelmére mindig is alkottak közösségeket, céheket, ipartestületeket. A rendszerváltás előtti KIOSZ-ba a maszekoknak kötelező volt belépniük. A taglétszám Tolna megyében ötezer, országszerte kétszázezer fő körül mozgott. A fordulatot követően megszűnt a kötelező tagság. Ebből és a gazdasági kamarák megalakulásából adódóan az ipartestületek sorvadozni kezdtek. Taglétszámuk a tizedére esett vissza.

Az új szervezetnek, az IPOSZ-nak a megyében jelenleg mintegy ötszáz, az országban pedig húszezer tagja van. A megyei központ 2005-től Bonyhádon működik, elnökét, Antal Mártont négy évre választották meg. Azt mondja, szükség van a szervezetre, a speciális érdekérvényesítésre, mert a gyűjtőkamarákban a kisiparosok csak mellékszereplők a nagyvállalkozók, nagykereskedők között. Iparos szervezetek Bátaszéken, Bonyhádon, Dombóváron, Pakson, Szekszárdon, Tamásiban és Tolnán működnek. A paksi kivételével mindegyik a megyei IPOSZ tagszervezete.

Antal Márton szerint ipartestületi tagságukat azok a kisvállalkozók tartották meg, akik magas szinten művelik szakmájukat, és esetenként együttműködésre is alkalmasak. Nagyobb lélegzetű munkák esetén ugyanis fontos, hogy a vállalkozó megbízható együttműködő partnert találjon. Antal Márton tizenegy emberrel dolgozik, építőipari munkákat vállal. 1983-ban lett egyéni vállalkozó, 1996 óta egy korlátolt felelősségű társaság tulajdonosa. Irányításával készült el Tamásiban a vágóhíd, a závodi falukép-felújítási program is az ő nevéhez kapcsolódik.

Ennek során 36 objektum - épülethomlokzat, szobor, kút, kerítés, tűzoltószertár - eredeti formában való helyreállítása történt meg, dicséretes módon. Ezzel a munkájával egy rangos szakmai elismerést is kiérdemelt Antal Márton: szeptember 18-án építészeti nívódíjat vehetett át dr. Szaló Pétertől, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium építészeti szakállamtitkárától. Antal Márton a díj elnyerését eddigi tevékenysége csúcsának nevezte. Ennek ellenére vállalkozásában töltött napjai nem felhőtlenek. Ma minden építőipari cég küzd a fennmaradásért, ezzel Antal cége sincs másképp.

"Tavaly óta ötven százalékkal esett vissza a forgalmunk. Ezt leginkább az önkormányzati megbízások kiesése okozza. Náluk sincs pénz beruházásokra, ami a kisvállalkozásokra is kihat. A jelenlegi helyzetet úgy tudom átvészelni, hogy sok apró munkát vállalok, amelyekhez csak egy-két ember szükséges." Emellett külföldi megrendelők adnak megbízást építőipari vállalkozásának. Egyre több külföldi vásárol házat Tolna megyében, amelyek felújítási munkálatai emelik a bevételt. A díjjal járó hétszázezer forintról Antal Márton lemondott a závodiak javára.

A vállalkozó állt már a másik oldalon is díjátadó szerepben. A bonyhádi ipartestület ugyanis 1993-ban aranygyűrűt alapított, a szakmájukban huszonöt éve eredményesen működő vállalkozók jutalmazására. Az elismerést az elnök adja át, eddig heten kapták meg. Szerinte a mai világban nagyon fontos a jó iparosok megbecsülése. Ha már anyagilag csehül állnak - a megrendelések hiánya és a körbetartozások miatt -, legalább egy kis "lelki fröccsöt" kapjanak. Talpra kell állítani az elkedvetlenedett kisvállalkozókat, akik előtt sokszor játszódik le az a történet, hogy a megrendelést az aktatáskás - kivitelezői brigád és szaktudás nélküli, ám "kiváló" politikusi kapcsolatokkal rendelkező - fővállalkozó lenyúlja, és aprópénzért tovább passzolja.

Az érdekvédelmet komolyan gondolja a megyei IPOSZ, s ehhez alkalmas embereket keres. Ezért delegálták a közelmúltban az országos elnökségbe a bátaszéki Lerch Bélát. Antal Márton hangsúlyozza: csak határozott fellépéssel lehet eredményeket elérni az iparos érdekvédelemben. "A körbetartozási problémák megoldására nem látunk akaratot a jogalkotók részéről" - mondta Antal Márton. Az alapvető probléma a vállalkozó szerint, hogy a közbeszerzési pályázatok és a munkák elnyerése sem igazságos rendszerben működik.

A közbeszerzések referenciaigényének egyetlen kisvállalkozó sem tud megfelelni, még akkor sem, ha több kisebb cég áll össze egy konzorciumba. A munkát pedig így is-úgy is a kisvállalkozók végzik el az építkezéseken, csak éppen egy olyan közvetítő veszi fel érte a pénzt, akinek nincsenek szakemberei csak "papírmunkát" intéz. Amíg ez a szokás nem változik meg, addig a kisebb méretű cégeknek folyamatosan küzdeniük kell a túlélésért.

(Tolnai Népújság/Vállalkozói Negyed)